Hospice története és filozófiája

A hospice a rómaiak idején “mendedék”-et jelentett, olyan helyet, ahol a vándor védelmet és nyugalmat talált.

Ma elsősorban a daganatos betegségben szenvedőknek nyújt testi-lelki, spirituális és szociális támaszt. Célja: a betegek fájdalmának és egyéb kínzó tüneteinek megszüntetése, enyhítése, életminőségük javítása, a csalás lelki támogatása, erősítése.

A modern kori hospice mozgalomként indult, története a múlt század hatvanas éveire nyúlik vissza.

Kiemelkedő személyiségei:

  • Cicely Saunders: ápolónő, majd orvos. Az Egyesült Királyságban 1967-ben létrehozta a St. Christopher’s Hospice-t az előrehaladott állapotú daganatos betegek számára. Filozófiája: a modern hospice = a kórház szakértelme + az otthon melege.
  • Elisabeth Kübler-Ross: svájci származású pszichiáter, az ő nevéhez fűződik a haldoklás 5 stádiumának leírása.
  • Kalkuttai Teréz Anya: albán származású Nobel-békadíjas. Indiában karolta fel a társadalomból kitaszított, nyomorban vergődő haldoklókat.
  • Polcz Alaine: magyar származású pszichológus, tanatológus. 1991-ben létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt. Ezzel elindította a hazai hospice mozgalmat.

1995-ben a hazai hospice szervezetek létrehozták a Magyar Hospice-Palliatív Egyesületet. Az Egyesület a hospice ellátás minőségének védelme érdekében működik. Jelenleg több, mint 80 hospice szolgálat tevékenységét koordinálja országosan. 1997-ben megszületett a törvényi háttér is: a CLIV. Törvény az egészségügyről, amely már külön paragrafust szentel a haldoklók gondozásának.

A 21. század második évtizedének elejére hazánkban a hospice rendszer kinőtte kezdeti mozgalmi jellegét. Ma már az egészségügyi ellátás integráns részévé vált, törvényadta jogokkal és részleges állami támogatással bír.

A hospice filozófiája:

  • Kiemeli a halált a tabuk birodalmából
  • A halált az élet természetes részének tekinti
  • Megszünteti a haldokló kirekesztődését a környezetéből, bevonja a közösség életébe
  • Elutasítja az eutanázia minden formáját csakúgy, mint az élet mesterséges és gyötrelmes meghosszabbítását
  • Tiszteletben tartja a beteg emberi méltósághoz való jogát
  • Segít abban, hogy mindenki saját értékrendje szerint tudja befejezni az életét.